A Lánchíd 19 exkluzív tőszomszédságában találjuk Budapest nevezetes Várkert Bazárját. Elbűvölő atmoszféra neoreneszánsz köntösben. A budai vár páratlan környezete és a Duna illata nyújtja a budai Várhegy délkeleti területének azon markáns környezetét, ahol a 15 században épült kortinafalak és az azokat összekötő zárófalak határozzák meg a látképet.
A vár eredendően katonai jelentőségéhez kapcsolódtak a terület egykori funkciói. Az 1530 körül kiépített vízhordófolyosóhoz és a kazamatákhoz kapcsolódó vízi rondella, folyóparti erődítés, a kortinafalak védelmében kialakított istállók és raktárak. Buda visszafoglalását követően a hadi feladatok jelentőségüket vesztették. A várfalak polgári „szolgáltatókká” alakultak és a várfalak menték kialakított kertek támfalaivá vedlettek. A század végén megjelentek a lakóházak is és a terület látképe átalakult. A vízi rondellát lebontották, teret engedve a terjedő városnak.
Az addig inkább Pestre koncentráló fejlesztések után, a Víziváros nevet viselő városrész és a kiemelt szerepet kapott palota magával hozta a Lánchíd környékének, a Duna-part e részének és a királyi rezidencia rendezésének igényét.
Az első terveket Reitter Ferenc készítette. Ybl Miklós e terveket felhasználva kezdte meg a munkát. Először nyílt, csarnokszerű építményt képzelt el. Gazdasági megfontolások alapján a város azonban végül üzletek kialakítása mellett tette le a voksot, s ezen elképzelések mentén készültek el Ybl újabb tervei, a Várkert Bazár neoreneszánsz épületegyüttese. A bazár 1875 és 1882 között épült fel, keretbe foglalva az angol parkká alakított kerteket. Az épület rafináltan ötvözte a múltat és az átlényegült funkciót, a palotába vezető útvonallal, az egykori vízhordó lépcsővel, a vár- és a kortinafallal. Ybl nem egyszerűen épületegyüttest tervezett. Olyan kompozíciót álmodott meg, amely egyedülálló egységbe foglalta a területet.
Testőrpalota, bérházak, a Duna, a kertek és a palota egységét alkotta meg. Többek között emeletes árkádsor, dór oszlopok, kőbalusztrádos, kőoszlopos pergola, oroszlánok, timpanonos kapu teremtette meg azt a környezetet, amely bérlők híján például szobrászgenerációk munkájához nyújtott alkotói közeget. Stróbl Alajos kezdte a sort 1884-ben, s vagy 80 művésztársa követte őt az elkövetkező száz év során. Itt készítette például Fadrusz János Mátyás király lovasszobrát és a pozsonyi Mária Terézia szobrot, Istók János a Bem-szobrot, Ligeti Miklós a Városligetben látható Anonymus-szobrot. Az árkádsorban működött egykor a Budai Nőipari Tanműhely, de itt kapott helyet a Történeti Arcképcsarnok és a női festőiskolai is.
A II. világháborúban súlyosan megrongálódott bazárt 1957 és 1961 között állították helyre Borsos László és Kacziba Ferenc tervei alapján. A kompozíció egyes részeit sajnos elbontották a helyreállítás, valamint a rakparti villamosvonal kiépítése során.
1961-ben az épületegyüttes újabb funkcióval bővült. Itt működött a legendás Budai Ifjúsági Park, amely koncerteknek és egyéb zenei eseménynek is otthont adott. Mindez azonban olyan igénybevételnek tette ki a Világörökség részét képező Várkert Bazárt, amely erre sajnos alkalmatlannak bizonyult. 1980-ban, egy EDDA-koncert során a park bejáratához vezető lépcső kőfala leomlott. A Várkert állaga egyre romlott, s hamarosan végképp bezárták.
A Duna-part látványát meghatározó épületegyüttes helyreállítása 2013 nyarán kezdődött meg, két lépcsőben. Végső átadására 2014. augusztus végén került sor. A műemléki rész rendezvényközponttal, reneszánsz kerttel és mélygarázzsal is bővült.
